Heey versei


-Lelketlen mezőn-                                 

Feketedik már, az idő is későre jár.
Magamba mélyedek,
Látom a legbelső énemet.

Hanyatt fekszem a képzeletem mezején.
Várom a soha el nem jövőt.
Lehullott egy csillag.

Kívánom a lehetetlent.
S megint csak felszisszenek.
Lehetetlenül hiába
Bezártak a tömlöc, legárnyaltabb aljába.

Csordogál a patak, látom cellám ablakából.
Szívemet egy görcs mardossa,
Előre dőlők és arccal belezuhanok.
Lefordult testtel követem a folyamot.

Élettelen önmagamat, a Sztüx veti partra,
Mint a szervezet a tüskét,
Rám nincs többé szükség.

Otthonomban valaha, idegen voltam.
Mostanra már ennyi se vagyok.
Egy lelketlen talált otthonra bennem.
A dermesztő mélységbe gubbasztó, gyermek
Lettem. 

Hideg éjszaka hajnalán-

A hideg hajnal ébresztett,                           Vajon téged is felvert,
Szememet kifeszítette.                                    Az ég rideg zaja?
Most is rád gondolok,                                      A magány jutatott ide
Szívem oly konok.                                             Ahol most vagyok.

Négy kopár fal                                                 Egyetlen csillag sincs
Között fekszem.                         .                                      Az égbolt
Ablakom alatt                                                   Félelem uralja könnyeddel
Az eget fürkészem,                                           Fertőzött lelkem.
Fáj a szívem.                                                      Meghalnék érted szerelmem.

                                Négy mezítlen, kopár fal.
                                Ennyi maradt nekem.
                                S ezek tekintenek szigorúan rám
                                Vissza.

                                Üvegemen túl a táj homolyosodik. 
                                A kékség többé már nem tiszta.
                                A sötétség szennytelen véremet,
Könyörtelenül kiitta.
-Engem büntet-                         -Vers-

Őszinte mély gyűlölet.                                                             Reggeli monoton folyamat.
Tiszteletlen részvét.                                                               Eső kopogtat ablakomon.    
Szégyenteljes cselekedett.                                                        Felriadok hirtelen,
A sors engem így büntet.                                                  Könnycseppet ejtek ingemen.

Reménytelen tett.                                                                      Sötét erdő mélyén sietve,
Szomorú esemény.                                                                             Fekete víz tündököl.
Fájdalmas cselekmény.                                                                        Lassítok. Odalépek.
A sors engem így büntet.                                                  Félve a tükrébe nézek.

Miért nem azt bántja,                                                                 Nézek…Látom arcodat. 
ki megérdemli?                                                                                 Sós csepp hull enyémen.
Miért engem nem                                                                       Nehezen viselem a magányt.
szolgál ki?                                                                                         De tűrök még, ház nézd!

Nem lennék én telhetetlen!                                                         Esti monoton folyamat.
Csak egy cseppnyi örömet.                                                               Eső kopogtat ablakomon.
Gyötrelem nélküli napokat.                                                Nyugodtan fekszem ,
Ennyit kérnék (csupán).                                                                             Álmomban arcomat, arcodhoz
                                                                                                             Érintem.
Megkeseredett siralom.                               
Tiszta szívvel zokogás.                                                                             Felriadok hirtelen.
Meg nem nyugvó gyermek.                                                             Könnycseppet ejtek ingemen.
A sors engem így büntet.

Feldúlt sírhalom.
Keserű vér íze.
Eszeveszett rohanás.
A sors engem így büntet